A fekete ribiszke (Ribes nigrum) egy Európában és Észak-Ázsiában őshonos, lombhullató cserje, amelyet elsősorban gyümölcstermesztés céljából nevelnek. A cserje 1–2 méteres magasságot ér el, bokros habitusú, sűrű hajtásrendszert fejleszt, és kiválóan alkalmas házikerti, valamint üzemi ültetvények kialakítására. A fekete ribiszke kifejezetten jól tűri a hideg teleket, és a mérsékelt égövi viszonyok között megbízhatóan termő növény. Virágzása áprilisban kezdődik, és a termések általában június végén, július elején érnek. Napos vagy félárnyékos helyet kedvel, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajokon fejlődik legjobban, de túlzott szárazság vagy vízállás esetén fejlődése visszamarad. Gondozása során a rendszeres metszés – különösen az idősebb, nem termő ágak eltávolítása – hozzájárul a hosszú távú bő terméshozamhoz. A növényt alkalmanként megtámadhatják kártevők, például levéltetvek, atkák, valamint gombás betegségek, így a növényvédelmi kezelésekre is érdemes figyelmet fordítani.
A fekete ribiszke termése apró, fekete színű, jellegzetesen savanykás ízű bogyó, amely rendkívül gazdag C-vitaminban – többszörösen felülmúlva például a citromot –, emellett magas antioxidáns-, antocianin-, rost-, kálium- és vastartalma miatt fontos része lehet az egészséges táplálkozásnak. Az élelmiszeriparban a gyümölcs széles körben hasznosítható: készülhet belőle gyümölcslé, lekvár, dzsem, szörp, aszalvány, gyümölcsszósz, illetve koncentrátum formájában más gyümölcsökkel keverve is közkedvelt. Magas sav- és színanyagtartalma miatt természetes színezékként is alkalmazzák, míg gyógyhatásai révén teák és étrend-kiegészítők alapanyagául is szolgál. Friss fogyasztása kevésbé jellemző erőteljes íze miatt, de feldolgozva különleges aromát és beltartalmat biztosít.
